Tegnap délután sétálni vittem a kutyát. Szokásom szerint az utcánkban felérve a legmagasabb pontra hátrafordultam és visszanéztem. Szeretem a szemem elé terülő képet. Először nem is néztem az égre csak a fákra, a házakra, aztán hirtelen megpillantottam a lemenő nap fényében ragyogó narancssárga felhőket. A tetejük pedig szürke volt, mintha füstösek lennéne. Gyönyörű látvány volt! Gondoltam, ezt le kéne fényképezni. Mire 10 perc alatt visszaértünk és magamhoz vettem a gépet, már csak ezeket a felvételeket csinálhattam, a rózsaszín eget és a kékes szürke felhőket tudtam megörökíteni.
A fényképezés után még újra sétáltunk egy kicsit, egy máik utcába, magasabbra mentünk. A Mogyoró és Visegrád hegy mögött még sokáig aranyló sárgában fürdött a táj. Érdekes volt még, hogy számtalan a lemenő nap sugarai által fényló sárgára festett kondenzcsík úszott az égen. Sose láttam még, hogy így bearanyozva milyen szépek.
A narancssárga, füstös tetejű felhőket azóta is sajnálom.
